2010.01.05. 23:53, worksch
1998 szeptemberében a birodalmi választásokon a szavazatok 6,7%-át kapták meg s a harmadik legerősebb párttá lettek. Bekerültek Schröder kormányába. Egy év múlva a közvélemény-kutatások szerint külügyminiszterük, Joschka Fischer a legkedveltebb politikus, de a Zöld Párt népszerűtlen, a helyi, tartományi és Európai-parlamenti választásokon elvesztették szavazataik 30-60-át. Igen erősek a belső küzdelmek, csak egy dologban értenek egyet: mind a "pragmatikusok" mind a baloldaliak elismerik, hogy a népszerűtlenségük már a Zöld Párt létét veszélyezteti.
A Zöld Párt az elmúlt 20 év alatt hosszú utat tett meg. Úgy kezdték, hogy ők az ANTI-PÁRT, majd lassan átalakultak egy hatalomra törő politikai erővé. 1985 után bekerültek a tartományi kormányokba, ami politikai megalkuvásokra kényszerítette őket, de szövetségi szinten megőrizték szélsőséges elkötelezettségüket. Követelték az atomerőművek azonnali bezárását s ellenezték a katonai beavatkozást bármilyen külföldi összeütközésbe. Ezt mondták az 1998 évi választási küzdelem során is.
Igen kicsi volt a reményük rá, hogy bekerüljenek a hatalomba. Joschka Fischer azonban úgy érvelt, hogy a nemzedékük számára ez az utolsó lehetőség, hogy befolyásolják Németország helyzetét. Mindent elkövettek, hogy szerezzenek legalább egy szeletkét a hatalomból, s közben elmulasztották, hogy kidolgozzák a tennivalókat egy esetleges siker esetére. Végül a szociáldemokraták keleti sikere is hozzájárult a 40,9%-os többség megszerzéséhez, s létrejött a "vörös-zöld" vegyes kormány. Erre az esetre nem készültek fel és most ennek fizetik az árát. Nem alkudtak meg előre a kormánnyal, hogy mi az ára a támogatásuknak, esetenként elszigetelődtek, talajt vesztettek minden politikai területen. Fizetni kellett Fischer külügyminiszteri álmáért.
A Zöld Párt a különféle tárgyalások során jelentős vereséget szenvedett. Például a génpiszkált élelmiszerek ügyében hozzájárultak, hogy az állam támogassa az ilyen irányú kutatásokat. Voltak azonban eredményeik is: az atomerőműveket bezárják, "amilyen gyorsan csak keresztülvihető"; a hulladék-politikát forradalmasították, hogy eljussanak egy "valódi újrahasznosító gazdasághoz." A kormány tervezi az ökoadó bevezetését. Kihangsúlyozzák a fönntartható szállítás fontosságát és első lépésként a vasutat is akkora összeggel támogatják, mint az útépítést - bár az utóbbi támogatását nem képesek megakadályozni.
AZ ÁTKOZOTT KOSZOVÓ...
1999 márciusában a német csapatok először hatoltak be idegen területre. Joschka Fischer azt hitte, hogy "az emberiességi beavatkozás" igazolható, de a Zöld Párt nagy része szembe fordult vele. Sorra következtek a beadványok, tüntetések és sokan kiléptek a pártból. A háború ellenzői a májusi pártkongresszuson Fischert Göbbelshez hasonlították. A kongresszusi határozatuk végül is nem adta a hozzájárulását a NATO-politikához, de nem is támadta azt közvetlenül. Mindez nem növelte a támogatottságukat. A háború még idejében befejeződött, s ez magakadályozta a Zöld Párt kettészakadását. Mindenesetre a hatalomban való részesedés iránti lelkesedésük véget ért.
SZERTEFOSZLIK AZ ÍGÉRET
Koszovó nem lett volna talán annyira pusztító hatású, ha más területeken sikeresek. Azonban a remények szertefoszlottak. A környezeti adókkal kapcsolatos megállapodást "felvizezték", a nagy vállalatok részére engedélyeztek egy 80%-os csökkentést, ezek állami támogatása ezzel 1999-ben 2 milliárd DM-mel nőtt. A szénipar mentességet kapott. A széndioxid kibocsátás csökkenése érdekében emelték az áram árát, de ez főleg a lakások áramfogyasztását érinti.
A nukleáris kérdés megoldása terén még rosszabb a helyzet. Az "amilyen gyorsan csak keresztülvihető" a gyakorlatban annyit jelent: "amikor a nukleáris ipar jónak látja": 25-35 évről van már szó.
A teher- és utasszállítás esetében a kormány májusban a parlament felhatalmazása nélkül 8 milliárd márkát adott a (korábbi) kelet-német úthálózatra, amit további 3 md fog követni és fejlesztik a légi közlekedést is.
OKOK ÉS OKOZATOK
Mindezekért nem egyedül a zöldek felelősek, hiszen ők a kisebbik kormánypárt. Schröder kancellár környezeti kérdésekben visszahúzó, fékező erőt képvisel. Meg akarja békíteni a nagyvállalatokat és nem tartja be a zöldekkel kötött megállapodását. A nukleáris ipari vezetőkkel tartott megbeszélésén homlokegyenest ellenkező állásponton volt, mint amit előző nap a tévében mondott, amikor megerősítette Jürgen Trittin zöld környezetvédelmi minisztert. Máskor kényszerítette Trittint egy EU környezetvédelmi előírás elhalasztására.
A zöldek Schröder politikájának az áldozatai. 1999 szeptemberében Joschka Fischer kivonult a belpolitikából és csak a külügyekkel kezdett foglalkozni, a kormányon belül nem képviseli a zöld követeléseket és ezzel megfosztotta a zöldeket népszerűségüktől és politikai súlyuktól. A BUND egy nyilatkozatában kijelentette: "A Zöld Párt környezeti politikája semmivel sem különbözik a többi pártétól: az a szakértőkre tartozik."
Többen saját magukat "Új Zöldek"-nek nevezik (zöldpárti parlamenti képviselők és párt-vezetők). Ezek szerint a Zöld Párt liberális, adót csökkentő, "Új Közép" párttá vált, a Blair féle Munkáspárt egy ökológiai változata. A politikát a párt néhány szakértője alakítja ki. Ezek javasolják a vállalatokkal való együttműködést, el akarják fogadni a gazdasági globalizációt, "fenntartható magas műszaki színvonalú" ("hightech") iparra összpontosítanak, s a "zöld műszaki eljárások" kivitelét szorgalmazzák. Megállapítják, hogy a régi zöld szavazók nem fognak a pártra szavazni.
SIKEREK
Ha elolvassák a Zöldek sajtótájékoztatóját (info@gruenebt.de--- címen megkapható), a fentitől eltérő képet kapnak róluk. Minden nap győzelmeikről írnak. Kétségtelenül ilyen is akad. A kormány százezer háztető-fényelem telepítést támogat. A szerves mezőgazdasági termelésre való átállás támogatását a hektáronkénti 250 márkáról 300-ra emelte. Leállították a Nürnberg és Erfurt közötti nagysebességű vonat építését, mert természeti értékeket károsított volna. Komolyan foglalkoznak az elektronikus hulladékok gondjával. A Külügyminisztérium foglalkozik a nemzetközi összeütközések környezeti összefüggéseivel és a Zöld Párt rábeszéli a szociáldemokratákat a védett állatok oltalmazására. Ha nincsenek a zöldek a kormányban, ezek jelentős része biztosan nem valósult volna meg. Azonban a párt sok tagja szerint a kudarcok súlya felülmúlja ezen sikerekét.
TANULSÁGOK
A Zöld Párt úgy lett a hatalom részese, hogy erről semmiféle elképzelésük nem volt. Szerencsétlen egybeesés volt a koszovói háború. Kormányzó társuk nyomasztóan erős és megbízhatatlan.
A zöld pártok számára a kormányba való belépésnek van egy minimális ára: vitathatatlan kérdés kell hogy legyen az ökoadó és a nukleáris leállás.
A tanulságok igen kijózanítóak az egész zöld mozgalom számára. Ha a zöld pártok hatalomra kerülnek, ki lesznek téve a gazdasági hatalom mesterkedéseinek; Schröder nem is rejti véka alá, hogy ki van szolgáltatva a nagyvállalatoknak. Azonban a gond világméretű. A zöld pártoknak csak akkor van esélyük, hogy ezekkel szemben labdába rúgnak, ha növekszik a társadalmi erők nyomása. A német zöld mozgalom kezdi fölfogni ezt az üzenetet.
Mindez nem jelenti azt, hogy a Zöld Pártnak vége lenne és első kísérleti évük sem mutat arra, hogy képtelenek lennének a kormányzásra. Még van ideje a Zöld Pártnak és van általában a környezeti politikának. Azonban ennek a pártnak a kudarcai és gondjai minden zöld párt számára megmutatják, hogy mi történik, ha túl gyorsan, kellő felkészültség és valós elképzelések nélkül kerülnek be a hatalomba.
(A Szerkesztő megjegyzése: annakidején, 1990-ben Kölnben Rózsa Sanyi és a vele egy városban élő Saral Sarkar sokkal borúlátóbban ítélték meg a Zöld Pártot. Az utóbbi hindu származású tanár, régi Zöld Párt tag - akkoriban lépett ki onnan. A 190-es Sajtószemlében olvasható egy cikkének a kivonata, Joschka Fischert is emlegeti nem túl dicsérően. Sarkar cikke is az Ecologistban jelent meg, 1990:20:4:147.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum