A kereskedelmi fafajták adatbázisa

"ZÖLD" TÖRTÉNELEM
Szövegválogatás

A hatodik fejezet (Gaia) bevezetése

A Gaia hipotézis szerint a Föld önfenntartó egységként működik, sőt olyan, mint egy hatalmas élőlény, talán még tudata is van. Ezt a feltevést választották alapgondolatul egyes Zöld mozgalmak az 1980-as és 90-es években. Ez az elmélet, amelyet James Lovelock állított fel az 1960-as évek végén, azt állítja, hogy a bolygónk bármilyen légköri változásra úgy reagál, hogy egy kifinomult visszacsatolási folyamaton keresztül mindig visszanyeri a legjobb egyensúlyi helyzetét. Az ókori görög mitológiában Gaiának nevezték a Föld istennőjét, a geológia és a geográfia szavak tövében is fellelhetjük ezt a nevet. A Zöldek számára a Gaia fogalomnak vegyes jelentése van. Ha a Gaia élőlény, akkor talán tisztelnünk kell és kíméletesen kell vele bánnunk. Lovelock mégis azt állította (1979), hogy viszonylag széles határon belül megsérthetjük a Gaiát, mégis feltételezhetjük, hogy a folyamatai helyrehozzák a káros hatásunkat, így a mi felelősségünk lecsökken.

A világ népei ősidőktől fogva tiszteltek valamilyen Föld istennőt. Az egyiptomiak, a görögök, az indiánok és a zsidók hagyományaiban egyaránt női istene van a Földnek. Platón is egyetlen élőlénynek tartotta a Földet, bár ő nem tulajdonított neki nemet. A pogány hitvilágban megtaláljuk azt a gondolatot, hogy a Föld egy hatalmas élőlény, amely megszülte az emberiséget és amelyet imádnunk kell. A keresztények kegyetlenül üldözték a pogányokat (a szó a vidéken élőkre használt római kifejezésből származik), bár a pogány hitvilág nyomai fellelhetők a keresztény hitben is, ennek megnyilvánulása volt pl. a tizenhetedik századi boszorkányüldözés. A fejezetben közölt első részlet Szt Augustine (354-430) egyik korai művéből, Az Isten városa című keresztény vitairatból származik. A vitairat írója ostorozza azokat, akik imádják a különböző Föld-istenségeket eredeti hazájában, Észak-Afrikában. Szt Augustine leírása egyaránt tartalmaz valamit Lovelock modern tudományos szemléletéből és a történelem előtti pogányság hitéből; az istennő egyszerre egy élőlény, aki biztosítja az életfeltételeket és egy istenség, akit fellelkesült követői imádnak. A következő forrásmunka Robert Graves (1895-1985) a Hold-nővér-istenségről szóló, A fehér Istennő című tanulmánya. Néha összekeverik Gaiát és a többi természet-istennőt. Graves először az ókori római író, Apuleius (123-170 k.). Az aranyszamár című művéről ír, amely egy fausti történet egy varázsló segédjéről, aki egy tévedés miatt szamárrá változott. Végül a varázsló-segédet egy hosszú zarándokút és az Isishez intézett imák változtatták vissza emberré. A második rész egy pogány imádság az istennőhöz egy tizenkettedik századi fűvészkönyvből. Ebből megismerhetjük a Föld-istennő imádatának rejtett tradícióját, amely végig húzódott a középkori kereszténységen. Az, hogy tényleg női istenséget imádtak-e a boszorkányok és hogy ez az istennő Gaia volt-e és nem a vadászok istennője, Diana, az ma is nyitott kérdés. A lehetséges kapcsolat a Gaia hagyomány és a keresztény hitvilágban fellelhető panteista elemek között érdekes és nagyrészt még feltáratlan terület.

Charlotte Perkins Gilman (1860-1935) 1915-ben írt feminista utópisztikus elbeszélése, a Herland (A nők földje) egy olyan társadalmat ábrázol, amely csak nőkből áll, akik egy tápláló Anya-Istennőt tisztelnek. Ebből a világból kiseperték a háborúkat, a hierarchiát, a versenyt és a kapitalizmust. A matriarchális politikai gazdasági berendezkedésnek, amely harmonikus kapcsolatot biztosít a Földdel, egy nő-orientált vallás az ideológiai alapja. Meg kell jegyeznünk, hogy Perkins Gilman aktivista élete során kis jelentőséget tulajdonított a hagyományos női és anyai szerepeknek, és arra bíztatta a nőket, hogy vegyenek részt a gazdasági és a társadalmi életben.

Végül D.H. Lawrence (1885-1930) úgy írja le a Zöld Embert, vagy a "Hatalmas Pán Istent," mint a nő hitvestársát, szolgáját, vagy irányítószerepének lehetséges átvevőjét. A panteizmus Lawrence felfogása szerint a férfias alapelvek érvényesülését jelenti, amely az egész életet energiával és vitalitással tölti meg. Vitatottá tette Lawrence működését, hogy a művei egyaránt inspirálták a Zöld mozgalom főáramába tartozókat, például Aldous Huxley-t és a jobb-szárny képviselőit, mint például Rolf Gardinert, aki antiszemita alapítója volt az organikus mezőgazdasági mozgalomnak.
 

Ha a Zöldek gazdasági elképzeléseinek a felét a gazdasági növekedés elleni támadás jelenti, akkor a másik felét a fenntarthatóság adja, amely alternatívát jelent az állandó terjeszkedéssel szemben. Az igazán gazdaságos rendszerekre az a jellemző, hogy bármeddig fenntarthatóak, bekapcsolhatók a természetes körfolyamatokba, és a befektetett energia és nyersanyag újra visszanyerhető. Ahelyett, hogy a nemzeti összterméket tekintenénk megítélési alapnak, inkább az ökológiai szempontokat és a minőséget kellene a középpontba állítani. Mindenek fölött a legfontosabb a természet megőrzése és a természettel fenntartott élő kapcsolat. Lényeges az emberi vágyak mérséklése és a megalázó, embertelen munka megszüntetése. Egyaránt fontos, hogy megteremtsük a szociális igazságosságot és kialakítsuk az emberekben a közösségi érzést; a fenntartható gazdasági fejlődés végső célja, hogy megszüntesse azt a helyzetet, hogy a gazdaságot az élet többi területétől elszakítva szemléljük. Tarthatatlan az a hagyományos felfogás, hogy a fejletlen "harmadik világ" a fejlett "első világ" "segítségére" szorul, szellemi és gazdasági téren egyaránt. A hagyományos gazdálkodásnak, amely főként az árucserén alapul és helyi szinten sokféle gabonát és más terményt állít elő, számtalan előnye van. A jelenlegi elmaradottságnak és fejletlenségnek nem technológiai okai vannak, hanem az a gyarmatosító kizsákmányolás rendszerének következménye. (Trainer.1985)

A befejező szemléltető részletet Gifford Pinchot (1865-1946) írta, aki inkább természetvédő volt, mint mélyen Zöld. Pinchot az amerikai gazdasági fellendülés idején írt és az igazságos és fenntartható gazdasági fejlődés híve volt, a Zöldekhez hasonlóan. Vélekedése szerint:

A természetvédelem első alapelve a fejlődés … a természeti kincseket úgy kell felhasználni, hogy azok a ma élő emberek érdekeit szolgálják … úgy kell felhasználni és megőrizni a természeti kincseket, hogy azok ne csak kevesek számára, hanem a többség számára hozzanak hasznot.

Ugyanezt a felfogást tükrözi az első szemelvény is, amelyet John Evelyn írt, akinek a könyvben már közöltük egy írását, amelyben a levegőszennyezés ellen emelte fel a szavát, és II. Károlynak, uralkodójának és mentorának javasolta, hogy vezessenek be a környezetszennyezést megakadályozó törvényeket. Mindkét említett szerző környezetvédő, akik azt hangoztatták, hogy a természeti források hatékony felhasználása a társadalom érdekét szolgálja. A radikális Zöldek elutasítják azt a felfogást, hogy a természeti kincsek azért vannak, hogy az emberek felhasználják azokat. Fontos, hogy érzékeljük a különbséget a természeti kincsek hatékony és fenntartható kiaknázása között. A mélyebben Zöldek olyan "nem-erőszakos" gazdasági rendszer kifejlesztését szorgalmazzák, amely minimálisra csökkenti az ember hatását más élőlényekre. Hasonlóan a modern környezetvédőkhöz, akik gyászolják a pusztuló esőerdőket, Evelyn azt vallja, hogy a fák azáltal, hogy elősegítik az éghajlati egyensúly kialakulását, nélkülözhetetlenek az emberi haladáshoz. A fáknak különösen a felhők képződésében van nagy szerepük, "ezért ha tönkremennek az erdeink, az eső mennyisége le fog csökkenni". Evelyn korában főként azért ültettek tölgyfákat, hogy a tengerészet számára biztosítsák a faanyagot, és nem a természeti szépségükért.

A radikálisabb Shelley a vegetáriánus kiáltványában azt írta, hogy "a szokások megváltoztatása a politikai gazdaságra komoly hatást fejthet ki". Azt vallotta, sok mai modern Zölddel együtt, hogy ha az emberek áttérnének a húsmentes étrendre, akkor lehetőség nyílna arra, hogy hektáronként lényegesen több élelmiszert tudjanak termelni. Shelley természetes étrendje tehát egyaránt előnyös a természetnek és a szegényeknek. Gandhihoz hasonlóan Morris is azt vallja, hogy az emberi igényeket le kell csökkenteni a létszükséglet szintjére. Morris receptje az "éppen-csak-gazdaságról" alapját képezi a lényegesen modernebb radikális Zöld szentimentalizmusnak.

A francia utópista szocialista Francois Fourier (1722-1837) írása a fenntartható fejlődés másik alapelvét szemlélteti; olyan tartós fogyasztási cikkeket kell készíteni, amelyek olyan sokáig tartanak, ameddig csak lehetséges, és vissza kell utasítani azokat a termelési eljárásokat, amelyek sok hulladékot termelnek. "Rá fogunk találni egy olyan Harmóniára, amely teljesen ellentétes a kereskedelmi szemlélettel, amelyre a sok hulladék keletkezése és a divat változtatása a jellemző, és mindez annak ürügyén, hogy így biztosítunk kereseti lehetőséget a munkásoknak." George Perkins Marsh (1801-82) visszhangozza Fourier nézeteit, hogy "Isten egyetlen atomot sem pazarol el", amikor azt állítja, hogy az egyre növekvő mennyiségű hulladék elpusztítja a bolygónkat. Dicséri az újrafelhasználás módszerét; ebből láthatjuk, hogy a környezetre is figyelő gazdasági szemlélet ezen kulcskérdésének is megvan a maga története. Egyetlen környezetvédelmi antológia sem lehet teljes Marsh említése nélkül, akinek Ember és Természet című, 1854-ben megjelent kiadványa volt talán az első komplett publikáció, amely részletesen kritizálta a Föld természeti kincseinek pazarló felhasználását.

Wall, Derek: Green History
(London, New York : Routledge, 1993)
A 6. és a 10. fejezet bevezetése
dr. Adorjánné Farkas Magdolna fordítása